Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiskunsági Nemzeti Park

Képgalériába lépés

Alapítás éve: 1975

Központja: 6000 Kecskemét, Liszt Ferenc u. 19.

Címere: Boróka

Jellegzetes növényei, állatai: mocsári kardvirág, kamilla, boróka, vitézkosbor, tündérrózsa, homoki kikerics, vidra, gulipán, tiszavirág, lápi póc, ugartyúk, gólyatöcs, parlagi vipera.

Címerkép:

cimere_boroka.jpg

 

 

 

 

 

 

Tájegységei

Felső-kiskunsági puszta

Ez a területegység ránézésre a Hortobágyra hasonlít. A hajdani Duna-ártéren a folyószabályozás után fel-fel gyorsult a szikesedés, a növényzetét elsősorban olyan sótűrő, sókedvelő fajok alkotják, mint a veresnadrág csenkesz, a magyar sóvirág, a kamilla és a sziki üröm. Állatvilágának értékes képviselője a túzok, a kék vércse és az ugartyúk. A végrehajtott élőhely-rekonstrukció nyomán olyan vizes élőhelyek alakultak ki, amelyek vonzzák a vízimadarakat.

Felső-kiskunsági tavak

A terület mélyedéseiben szikes tavak és mocsarak alakultak ki. E ritka élőhelytípus értékes növény- és állatvilágnak ad otthont. Jellemző növényei a fehér tippan és a sovány csenkesz. Fészkelő közösségek alakultak ki gulipánokból, gólyatöcsből és küszvágó csérből. Magasabb részein ugartyúk fészkel.

Izsáki Kolon-tó

Az egykori kiterjedt tóból mára nádas, mocsár, fűzláp és zsombékos lett. Állandó fészkelő és táplálkozó helyet szolgál a madarak számára. Területén megtalálható a vörösgém, a szürkegém, a kis kócsag és a nagy kócsag. Halai közül értékes a lápi póc és a réti csík.

Fülöpházi buckavidék

A vidék futóhomokját az Ény-DK-i irányú szelek alakították. A buckavidék ma is változtatja arcát. A szél továbbviszi a homokot, és máshol buckát épít belőle. A szélárnyékos oldalakon a növényzet képes megtelepedni. A szárazsághoz jól alkalmazkodik a naprózsa, a kései szegfű, a kékvirágú szamárkenyér és a homoki vértő. Az állatvilág képviselői főleg a rovarok közül kerülnek ki, táplálékot nyújtva a homoki gyíkoknak. Értékes madárfajai a sárgarigó, a gyurgyalag és a szalakóta.

Orgoványi rétek

A terület keleti részére az időszakosan vízzel borított láprétek a jellemzőek. Védendő értékei az orchideák. Költési időben sok vízimadár él itt. Legértékesebb állata a Metelka-lepke. Nyugati részén homokbuckák találhatók, amelyek a fülöpháziakkal ellentétben nem vándorolnak. Növényzete nyílt homoki gyep borókával, fokozottan védett növénye a csikófark. Fészkel itt ugartyúk és szalakóta is.

Bócsa-Bugac buckavilága és pusztái

A nemzeti park legnagyobb és legösszetettebb területe. Területén homokpuszták, buckák, szikes tavak, mocsarak váltakoznak. A homokfelszínek értékes növényei a homoki nőszirom, a homoki kikerics, a gyapjas csüdfű. Az Alföldön egyedül itt él a fűrészlábú szöcske, a rákosi vipera pedig nemzetközileg védett. Az itt tartott magyar szürkemarha, racka és mangalica állományok az állattenyésztés szempontjából génbankot jelentenek.

Szikra és az Alpári-rét

A terület értékét a szikrai Holt-Tisza adja erdeivel, mocsaraival. Sokféle vízinövény találja meg itt életfeltételeit, mint a kolokán vagy a mocsári nefelejcs. Legértékesebb növény a békaliliom és a Tisza-parti margitvirág. Találkozhatunk fattyúszerkővel, tavi denevérrel.

Miklapuszta

Itt található hazánk legnagyobb összefüggő, meszes-szódás szikes pusztája. Amikor a területet víz borítja, megjelennek a vízimadarak és nyomukban a ragadozók, mint a kígyászölyv, a parlagi és rétisas. Fészkel itt bíbic, székicsér, túzok és ugartyúk.

Peszéradacsi rétek

Változatos élőhelyei között lápokat, mocsárréteket, homokbuckákat és homoki erdőket találunk. Növényei között szerepel a szarvas-, légy- és pókbangó, a mocsári kardvirág, a vitézvirág. Egyaránt megtalálhatók az eredeti növénytársulások (zárt homoki tölgyes/ gyöngyvirágos tölgyes), és a mesterséges növénytársulások. Legjellemzőbb fafajták a kocsonyás tölgy és a fehér nyár.