Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bükki Nemzeti Park

Képgalériába lépés

Alapítás éve: 1976

Központja: 3304 Eger, Sánc u. 6.

Címere: Hat bükkfalevél vesz körül egy szártalan bábakalácsot

Jellegzetes növényei, állatai: boldogasszony papucsa, őszi kikerics, turbán liliom, bérci rózsa, bíboros kosbor, sárga ibolya, vaddisznó, szarvasbogár, pannongyík, darázsölyv, vadmacska.

Címerkép:

cimere_hat_bukkfalevel_vesz_korul_egy_szartalan_babakalacsot.gif

 

 

 

 

 

 

Elhelyezkedése, tájegységei

Az Északi-középhegységnek a többi vulkanikus hegyeitől eltérő földtörténeti múlttal rendelkező tagja a Bükk hegység. Nagy részét tengeri üledékes eredetű kőzetek, főként dolomit és mészkő építik fel. 800 méternél magasabb fennsíkját meredek sziklaszirtek, a Bél-kő, a Pes-kő, a Tar-kő, a Vörös-kő és a többi "Kő" öleli körül, melyekről csodálatos kilátás nyílik a hegység déli lábára. Utóbb felsorolt csúcsok nagy részén halad keresztül az Országos Kéktúra útvonala.

A Bükk-fennsík felszínét a legkülönbözőbb karsztformák: töbrök, víznyelők, zsombolyok teszik változatossá. A Bükk-hegységben több mint 850 barlangot ismerünk. Közöttük található az ország legmélyebb barlangja, a 254 méter mély, 6700 méter hosszú István-lápai-zsomboly ( másik nevén István-lápai-barlang). Jelentősebb barlangjai: a kiépített lillafüredi Anna és Szent István-cseppkőbarlangok, a miskolctapolcai Tavasbarlang, valamint a szabadon látogatható Szeleta- és Balla-barlang. Forrásai, patakjai bővizűek. A vidék nevezetessége a Szalajka-patak mésztufa gátakon 17 m magasról aláhulló Fátyol-vízesése.

Ugyancsak védendő kincsek a földtani, barlangtani értékek. Azt eltelt évmilliók geológiai erői és a felszíni mállás változatos karsztformákat hoztak létre a mészkőhegységben:

  • Víznyelők
  • Barlangok
  • Kiemelkedő kövek
  • Mély szurdokvölgyek

keletkeztek.

A hegység legegységesebb része az átlagosan 800 m magas Bükk-fennsík, melyet a Garadna patak két részre, Nagy- és Kis-fennsíkra bont. A fennsíkok arculatát a karsztosodás határozza meg. Enyhén hullámos felszínük jellegzetességei az alacsony bércek, a közöttük levő dolinák, a víznyelők, zsombolyok és barlangok. Jellemzők a bércek és a szurdokvölgyek. A hegység szép formái a barázdákkal, üregekkel tagolt, lyuggatott mészkőfelszínek, a karrok és ördögszántások. A hegységben eddig 853 barlangot tártak fel, közülük 45 fokozottan védett. Az ország legmélyebb barlangja, a 250 méter mély István-lápai-barlang, amely a Szepesi-barlanggal, és a lillafüredi István-barlanggal a legszebb cseppköves karsztjáratok közé tartozik. A Bükk sajátos ékességei a karsztforrások vizéből kiváló mésztufa képződmények. A mésztufa gátakat épít a mederben, s a víz a gátakon átcsobogva kicsiny vízeséseken szalad tovább. Híres Szalajka patak Fátyolvízesése, vagy a Szinva patak forrásmészkő-dombja, a mésztufakiválás által bezárt üregben létrejött lillafüredi Anna-barlang. Jellegzetes tájképi elem a Szarvaskői Várhegy: a víz alatti vulkáni működés szép maradványai az oldalában feltáruló párnalávák.