Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balaton-Felvidéki Nemzeti Park

Képgalériába lépés

Alapítás éve: 1997

Központja: 8200 Veszprém, Vár u. 31.

Címere: Lisztes kankalin

Jellegzetes növényei, állatai: légybangó, gyapjas gyűszűvirág, cifra kankalin, kornistárnics, kaukázusi zergevirág, szúrós csodabogyó, üstökös gém, cigányréce, kanalas gém, kék vércse.

Címerkép:

cimere_lisztes_kankalin.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Elhelyezkedés

A mozaikos felépítésű Balaton-felvidéki Nemzeti Park 1997-ben alakult Veszprém és Zala megye területén, a Balaton északi vonalától a Rába síkjáig, a Marcal völgyétől a Tési-fennsíkig, a Murától a Kis-Balatonig fekvő terület mintegy 57 000 ha-os részén. Igazgatósága Csopakon van.

Tájegységei

Tihany

A nemzeti park területei közül legrégebben védett a Tihanyi-félsziget 16 km²-nyi területe. Itt került kijelölésre 1952-ben hazánk első tájvédelmi körzete. A félszigeten egykor működő vulkánok és hévforrások nyomaira bukkanhatunk, amilyenek például a bazalttufából a szél erejével formált különös alakú sziklák és az un. gejzírkúpok, melyek valójában nem igazi gejzírek, hanem hévforrások működése nyomán keletkeztek.. A legismertebb forráskúp az Aranyház, mely a rajta élő sárga zuzmóról kapta nevét. A félsziget belsejében található két magas fekvésű katlan közül a déli közepén a Balaton vízszintjénél 25 méterrel magasabban terül el a Belső-tó, amelynek medre, csakúgy, mint a Külső-tóé, vulkáni működés nyomán alakult ki. A tihanyi beltavak vize kizárólag a helyben lehulló csapadékból származik.

Az enyhe klímának köszönhetően ritka növény- és állatvilág alakult ki. Az erdők jellemző madara a füles kuvik. A száraz lejtőssztyeppek ritka növényei a vetővirág, az őszi csillagvirág, a borzas szulák és a hártyás galambbegy. A területen ritka lepkefajok is élnek, mint a szürke medvelepke és a lápi araszoló lepke. A Tihanyi Külső-tó a vízi madarak kedvelt élőhelye. A balatoni kecskekörmök tulajdonképpen megkövesedett tengeri kagylók maradványai, amelyet a hullámverés koptatott gömbölyűre. A félsziget nyugati oldalán fekvő mintegy 650 hektáros terület 2003. július 1-jén Európa Diplomát kapott.

Pécselyi-medence

A Pécselyi-medencére a természeti értékek mellett a hagyományos gazdálkodási módok, az öreg borpincék hangulata jellemző. A védett növények közül található itt nagyezerjófű, tavaszi hérics, mocsári nőszőfű és mocsári kosbor. Állatvilágából a védett madarak érdemelnek figyelmet, mint a gyurgyalag és a közép fakopáncs.

Káli-medence

A hegyek koszorújában található Káli-medence 1984 óta védett. Felszíni képződményei közül a legfontosabbak a bazaltkúpok és bazaltzsákok, valamint a „kőtengerek”, amelyek kőhátakkal borított lapályok. Kimagasló növénytani értéket képviselnek a láprétek. Köveskál közelében él hazánk legnagyobb lisztes kankalin populációja, ez a növény a nemzeti park jelképe. A nagyobb állóvizek a vízimadaraknak adnak otthont.

Badacsony és a Tapolcai-medence

A Balaton partjának hegyei – Badacsony, Szigliget stb. – vulkáni tevékenység nyomán alakultak ki. A szél és a víz romboló munkája nyomán csak az ellenállóbb bazalt maradt vissza, így jöttek létre a tanúhegyek. A Badacsony oldalában (ahol egykor bazaltbányászatot végeztek, jelentősen elcsúfítva a vulkáni tanúhegyet) hatalmas kőfolyások, kőtengerek találhatók.

A bazalthegyeken számos ritka növény él. A kőomlásokon él a sziklai ternye, a Badacsony erdeiben pedig erdei ciklámen, májvirág. Hazánkban egyedül a Szent György-hegyen él a cselling-páfrány, de itt él a szintén ritka pikkelypáfrány és a Lumnitzer-szegfű is. A Csobáncon él a fekete kökörcsin, a leánykökörcsin és a buglyos kőtörőfű. A terület madárritkaságai a holló, a vörös vércse és a kövirigó.

Keszthelyi-hegység, a Tátika és a Kovácsi-hegy csoportja

A dolomitból épült Keszthelyi-hegység felszínét kőoszlopok, víznyelők, töbrök, szurdokvölgyek teszik változatossá. A hegy gyomrában barlangok találhatók. Élővilága igen változatos. Erdeiben a száraz, meleg élőhelyekre jellemző virágos kőris és a hűvös, üde helyeket kedvelő bükk keveredik. Itt él a tarka nádtippan és a sziklai páfrány. A Keszthelyi-hegységben több mint nyolcvan védett és fokozottan védett növényfaj él, köztük orchideák is. Az itt élő láncos futrinka országosan ritka rovarfaj. A ligeterdők lakója a fekete harkály, a kis fakopáncs és a zöld küllő. Gyakran látható lappantyú és léprigó. A nyest és a nyuszt egyre gyakoribb.

A Tátika-hegyen élő ősbükkös 1953 óta védett, ma erdőrezervátum. A háborítatlanság sok védett állatfajnak kedvez, él itt havasi cincér, kék galamb, holló, nagyfülű denevér. A sziklagyepeken él a sziklai ternye, a turbánliliom és a tarka nőszirom.

A Kovácsi-hegycsoport területén található Herman-tó mára égeres láperdővé alakult és a nemzeti park fokozottan védett területe.

Kis-Balaton

A Kis-Balaton három tényező együttes hatásának köszönheti létét. A terület eltőzegesedése mellett a Zala folyó is itt rakta le hordalékát. A harmadik tényező az ember természetet átalakító munkája. A sorozatos beavatkozások során veszélybe került az ország legcsodálatosabb madárparadicsoma. 1979-ben Magyarország csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, és a Kis-Balaton felkerült a „Nemzetközi jelentőségű vadvizek” jegyzékére. 1984-ben megkezdődtek a rekonstrukciós munkák. Visszatelepült számos ritka madárfaj, mint a nagy kócsag, valamint megjelent a patkányfejű pocok, a lápi póc, a réti csík.